Már az állatvilágban is ismert, hogy a szexre csábításhoz megfelelő „öltözék” kell (színpompás tollak, hatalmas agancsok, dús sörény, stb.).
Igaz, ott testi erejük mellett a hivalkodó külcsínnel elsősorban a hímek pózolnak annak érdekében, hogy a potenciális partnert párzásra ösztönözzék. A csodás tollazatával csábító pávakakas, vagy az aprótestű énekesmadár feltűnő színeivel azonban emiatt könnyebben is válhat a rá vadászó ragadozók vacsorájává – ám csak kifogástalan vizuális élményt nyújtva van esélye a másik nemnél a konkurenciával szemben.
Nálunk, embereknél, „szebbik nemnek” nevezzük a nőket, ezzel is hangsúlyozva azt az igényt, hogy vonzóak, kívánatosak legyenek a partner szemében. Dacolni ezzel szemben természetesen lehet, ám gyakran figyelmen kívül hagyjuk azt a fontos biológiai tényt, hogy a humán fejlődés során a szex és a szerelem két különálló agyi terület irányítása alá került: ezért léteznek testi beteljesülés nélküli plátói szerelmek éppúgy, mint csupán a test vágyait felkorbácsoló alkalmi kalandok. Miért is ritka a „kettő az egyben”? Hisz praktikusan azért – sokszor sajnos csak időlegesen – összekapcsolódnak…
Ha nem teszünk a tűzre, kialszik a lángja. A vizuális élményt és változatosságot a csábítás kellékeivel (szexi fehérneműk, harisnyák, szettek, csipkecsodák, stb.) lehet legkönnyebben elérni. Rendszeresen hallom azonban az ellenvetést: „Önmagamért már nem is kíván?” „Hogyha szeret, akkor mindegynek kell lennie, milyen ruha van rajtam!” „Ha fehérnemű szükséges ahhoz, hogy beinduljon, akkor nem is akar igazán!” És való igaz: a férfi mély szeretettel ragaszkodhat gyermekei anyjához, tisztelheti a nőt, felnézhet rá – azonban ez még nem jelenti azt, hogy újszerű vizuális élmény nélkül a hosszú évek és hétköznapok során folyamatosan kívánni is tudja.
A szexualitás egy másik motivációs rendszer, mint a kötődés, s a szexuális izgalmat (aminek épp az unalom a merénylője) a férfiak esetében elsősorban a látvány indítja be, aminek pedig igencsak jót tesz az újdonság élénkítő hatása. Mert bizony, a férfi sem gép, a napi stressz és munka után ő is hajlamos a leeresztésre, így jól jön bármi serkentő varázslat. S persze, az ajándék is becsomagolva szebb: így testünk ünnepi díszei lehetnek a selyem, a csipkék, a neccek. Azonban a csábítás időzítése, s viselkedésünk sem lényegtelen.
Két szabály:
- Időzítés! Ha spontán a meglepetés, akkor a férfinek azért legyen módja az „egérútra” – tehát ne kerek perec felszólításként élje meg, hogy: „Beöltöztem, tehát szex lesz!” Hisz elképzelhető, hogy éppen aznap dőlt csődbe egy munkahelyi projektje, vagy annyi stressz érte, kimerült, hogy csak aludni vágyik. Ezért inkább csak átsuhanva (épp vetkőzöm…), vagy kilazított ruha alatt villanjon meg számára a lehetőség, s ne kötelességként hasson. Dönthessen tehát arról, hogy észre veszi-e, így egyikünk sem kerül kellemetlen helyzetbe. B-terv (s talán gyakoribb), ha tudjuk, hogy párunk imádja az időzített meglepetéseket, megbeszélhetjük vele, hogy 10 perc múlva, amikor a fürdőszobából kilépünk, valami különleges élményben lesz része.
- Viselkedés! Viseljük az adott fehérneműt: incselkedjünk, csábítsuk, vagy legyünk dívák. Lényeg, hogy ne amolyan: „Nesze, itt van, örülj!” – fancsalodott arccal várjunk a sorunkra.
Végezetül pedig, legyünk büszkék, s gyönyörködjünk benne mi is, hogy ezek a pazar kiegészítők milyen jól kiemelik, még szébbé és nőiesebbé varázsolják a testünket!
Dr.Hevesi Krisztina – szexuálpszichológus
