Minden nő megtapasztalta már azt az érzést, amikor egy éhes férfitekintet végigpásztázza a testét. Van ebben valami sajátos módszeresség, mintha genetikailag lenne kódolva bennük, hogy mit és milyen sorrendben vesznek szemügyre egy nőn.
Aki így érzi, az nem jár messze a valóságtól, ugyanis egy kísérlet során bebizonyosodott, hogy valóban megvan ennek a koreográfiája. A kísérletben résztvevő férfiaknak monokinis női alakokat mutattak, miközben egy szerkezettel a szemmozgásukat rögzítették.
Az urak szinte kivétel nélkül ugyanúgy pásztázták végig az ismeretlen nők testét: először a derék környékén állapodott meg a tekintetük, majd a mellek felé vándorolt, végül visszasiklott a derék felé és megállapodott a test középpontján. Úgy tűnik, ezek a leglényegesebb pontok, de vajon mitől függ, hogy vonzónak találnak egy nőt vagy sem? Nos, a tudománynak erre is van válasza.
Ősi programok
Az evolúciós pszichológia jeles képviselői számos kutatást végeztek azért, hogy megállapítsák, milyen testi adottságok tesznek valakit vonzó szexuális partnerré. Sőt, még arra is igyekeznek magyarázatot találni, hogy miért épp ezek a tulajdonságok mozgatják meg az ellenkező nem fantáziáját.
Ez a tudományág abból indul ki, hogy modern koponyánkban kőkorszaki elme működik, vagyis ősi programok futnak bennünk, és alapvetően ezek a mélyen belénk kódolt minták befolyásolják a viselkedésünket. Ha párválasztásról van szó, akkor ezek a programok segítenek kiválasztani azt a partnert, akivel a lehető legtökéletesebb utódokat hozhatjuk létre és fel is nevelhetjük őket. Kőkorszaki őseinknek ugyanis ez volt a legfontosabb, ezért ehhez a kihíváshoz alkalmazkodtak, mi pedig örököltük tőlük ezt.
Nyilván ma már más tényezők is számítanak egy párkapcsolatban, de a fizikai vonzalom tagadhatatlan kritérium, és bizony ilyen téren kőkorszaki elménk dönt. Gondoljunk csak a fent bemutatott kísérletre: minden férfi ugyanolyan koreográfia szerint vesz szemügyre egy ismeretlen nőt, a leglényegesebb testtájakra fókuszálva. Vegyük hát sorra mi is!
Telt, feszes mell
A női mell nemcsak a csecsemők táplálására szolgál, hanem komoly szexuális vonzerő is rejlik benne. Nem mindegy azonban, hogy mekkora és milyen formájú. A tudomány és a gyakorlat is bebizonyította, hogy az ideális szexuális partner telt, feszes keblekkel rendelkezik.
De vajon miért van ez így? Két tényező játszik ebben szerepet. Egyrészt az, hogy a keblek tekintélyes része zsírszövet, így mérete igen pontosan jelzi, hogy a test milyen arányban tartalmaz zsírszövetet. Azt is tudjuk, hogy a testzsír aránya szorosan összefügg a termékenységgel.
Legalább 22-25 százalék relatív zsírtartalom szükséges a menstruáció fenntartásához, vagyis a fogamzáshoz legalább ennyi testzsírral rendelkezni kell. Azt is tudjuk, hogy a túlsúly is csökkenti a teherbeesés valószínűségét. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az egészségesen telt mellek a legvonzóbbak, hiszen a túl kicsi és a túl nagy keblek is azt jelzik, hogy problémák vannak a termékenységgel.
A másik lényeges kritérium, hogy feszesek legyenek a mellek. Ennek az az oka, hogy a női mell nagyon érzékenyen reagál az életkori, hormonális és egyéb változásokra, így kis túlzással azt mondhatjuk, hogy melleink minden lényeges információról tudósítják az ellenkező nemet. Meglátszik rajtuk az életkor, a terhesség és a szoptatás hatása is.
A feszes mellek arról árulkodnak, hogy tulajdonosuk fiatal, egészséges és nincs még gyermeke, vagyis ideális szexuális partner. Nem kell hát csodálkoznunk, hogy egyre több nő fekszik sebészkés alá, hogy telt és feszes keblekre tegyen szert, vonzóbb partnernek mutatva ezzel magát.
Legyen mit fogni egy nőn!
Tudjuk, hogy amint elkezdenek dühöngni a hormonok kamaszkorunkban, szinte azonnal megjelennek a nőies zsírpárnák a combjainkon és a csípőnkön. Ezek a zsírraktárak fedezik ugyanis, a terhesség és a szoptatás alatt keletkező megnövekedett energiaigényt.
Ez is kőkorszaki őseink öröksége, hiszen ők sokkal jobban ki voltak szolgáltatva a természetnek, így egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy mindennap ételhez jutnak, a gyerekeket azonban táplálni kellett. Ennek köszönhető, hogy 22-25 százalék relatív zsírtartalomra van szükség, hogy egyáltalán teherbe essünk.
A combok és a csípő tájékán lévő zsírpárnácskák tehát kifejezetten vonzóak a férfiak számára, hiszen azt jelzik, hogy minden rendben a nemi hormonokkal és termékeny a leendő partner. Persze, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen méretűek ezek a zsírpárnák. A normál testtömeg indexen belül (18,5-24,99) minden lehet vonzó, egyéni ízléstől és az aktuális szépségideáltól függ, hogy éppen milyen testalkat a nyerő.
Nem a vékony a nyerő, hanem a formás!
A férfiak tekintete a derék tájékán időzik a legtöbbet, és ez nem véletlen, ugyanis ösztönösen számításokat végeznek, mégpedig a derék és a csípő arányát latolgatják. A vékony derék és a telt csípő, vagyis a legendás homokóra alak ugyanis szexuálisan rendkívül vonzó. A mágikus szám pedig ebben az esetben a 0,7, ugyanis az ilyen alkattal rendelkező nőket tartják a legnőiesebbnek a férfiak, és rájuk mozdulnak rá a legnagyobb valószínűséggel.
Szintén vonzóak azok, akiknek ennél alacsonyabb a derék-csípő arányuk, vagyis a csípőjükhöz képest vékonyabb derékkal rendelkeznek, 0,9 körül viszont már csökken a szexuális vonzerő. A cikk elején említett kísérletben például a 0,9 vagy annál nagyobb derék-csípő aránnyal rendelkező nők esetén a férfiak tekintete tovább maradt a derék tájékán, míg ideális arányok esetén sokkal hamarabb vándorolt tovább a mellekre, mintha azon a testtájon is ellenőrizné szeretné az első pozitív benyomásokat.
A testsúly tehát csak annyiban fontos, hogy a normál testtömeg indexen belül legyünk, szexuális vonzerő szempontjából sokkal lényegesebbek az arányok.
Ennek az elsőre különös kritériumnak nagyon is fontos gyakorlati oka van. A tudósok ugyanis elkezdték vizsgálni a derék-csípő arány és a termékenység kapcsolatát, és arra jutottak, hogy bizony szoros összefüggés van közöttük. Ha például 0,1-gyel nő a derék-csípő arány, máris 30 százalékkal csökkent a fogamzás valószínűsége. Ugyanez persze visszafelé is igaz: 0,1 mínusz 30 százalékkal növeli a gyermekáldás esélyét.
