A legtöbb embernek van egy bizonyos különleges kívánsága, igénye, amitől fokozottan izgalomba jön, vagy általa gyorsabban jut a csúcsra.
A kisebb-nagyobb fétisek a szexuális fantáziák, preferenciák közé sorolandók: fétisről beszélünk, ha vágy egy bizonyos tárgyra, tevékenységre, vagy nem-szexuális testrészre – egyfajta bálványimádatként – koncentrálódik. Az izgalom tárgya gyakorlatilag bármi lehet, de a leggyakoribb fétisek között szerepel a cipőkhöz, lábakhoz való vonzódás, illetve a különleges anyagok (például bőr, lakk, latex, selyem) és ruhaneműk látványa, érintése, vagy viselése.
A fetisizmus jóval több férfit érint, mint nőt: a fétisek okai nem egyértelműek, de a kialakulásuk mögött korai, meghatározó élmények valószínűsíthetőek. Az erotikus bálványimádat nem minősül betegségnek, problémáról akkor beszélünk, ha a tárgyfixáció olyan mértéket ölt, hogy a partner személye gyakorlatilag másodlagossá válik és az erotikus izgalom nem rá, csupán a „hangulatfokozó” tárgyra, testrészre vonatkozik.
Az ilyen esetekben az együttlétek állandó kelléke, szereplője a vágy tárgya, a függőség miatt ellehetetlenítik az átlagos próbálkozásokat ezáltal kudarcélményt nyújtanak a feleknek.
Szerencsés esetben a pár mindkét tagja hasonló, vagy legalábbis – kölcsönös alkalmazkodással – összehangolható igényekkel rendelkezik, ám ha a fétisek a kapcsolatok kialakulását és a kielégítő szexuális életet a különleges igények gátolják, frusztrációt okoznak, úgy pszichológusi segítséggel felül lehet emelkedni a helyzeten.
Ám ameddig a speciális érdeklődés nem kényszeres, az effajta preferenciák teljesen ártalmatlanok, és némi nyitottsággal a különleges ízlésvilág akár izgalmas pluszt nyújthat a kapcsolatban.
Plecskó Izabella
Plecskó Izabella – szexológus
