Merre indulunk, merre haladunk, hogyan tévedünk el, hogyan találunk a jó irányra kapcsolatink erdejében? Jó ha tudod, milyen utak hálózzák be az emberi kapcsolatok térképét, s köztük melyik a te utad: így talán nem fogsz eltévedni.
A szerelem alfája és omegája a boldogság vágya- minden ember azt szeretné, ha jó párkapcsolatban élhetné le az életét. Az óhaj egyszerű. Mi az oka, hogy oly ritkán teljesül? Mert a férfi önző dög, és fontosabb neki a meccs, mint a nő? Meglehet. Ám az életfogytig tartó páros boldogság nem csupán azon áll, vagy bukik, hogy megtaláljuk-e a nagy Őt, aki minden elvárásunknak megfelel: kedves is, okos is, talpra esett is, szexi is, józan is, sorolhatnám, akár a végtelenségig.
Persze, belátom, minderre szükség van ahhoz, hogy egyáltalán létrejöjjön a szerelem. Ám mint a pszichológusa állítja: „Önmagában a szerelem nem elég, egy viharos szerelemből nem lehet megjósolni, hogy sikeres kapcsolattá válik, vagy sem.” Abból ellenben igen, hogy egy adott pár milyen úton halad az érzelmek erdejében.
A pszichológus tizenegyezer pár együttélési szokásainak vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy öt, egymástól jól megkülönböztethető út létezik. Így rajzolta meg a szokás rabjai, a civakodók, a függetlenek, a hatalmi harcot vívók és az eszményi társak útvonalát, valamint az ambiciózusok ösvényét.
A párok többsége sajnos a boldogtalanság határán tévelyeg (Ami nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy a legújabb statisztikák szerint a házasságok negyvenegy százaléka végződik válással). Ám, ha tudod, melyik a te utad, könnyebben rátalálsz a kapcsolat megtartásához szükséges legsürgősebb lépésekre.
Más szóval. Leginkább a helyes térképolvasáson múlik, hogy megéritek-e kettecskén az aranylakodalmat, vagy elváltok egymástól, mint ágtól a levél.
Töltsd ki (vagy inkább töltsétek ki együtt) a kérdőívet, amelynek segítségével meghatározhatod saját útvonalad. Az állításokra „igen” vagy „nem” választ kell adni. Ha elkészültél már könnyű lesz megállapítani, hogy merre kell továbbhaladnod
És most válaszolj/atok igennel vagy nemmel!
- Az igazi szerelem soha nem kopik el.
- A társam bizonyos szokásai számomra utálatosak
- Vannak titkaim, amit soha nem osztanék meg a társammal
- Komoly ellentétek vannak köztünk, amelyeket nem tudunk elsimítani
- Sokat veszekszünk pénzügyeken
- Sok olyan programban veszek részt, amelyhez csak a társamnak van kedve
- Nem túl jó a szex
- Kételyei vannak, hogy jó szülő lesz –e a társamból
- Gyakran összeszólalkozunk a háztartási teendők megosztásán
- Soka vita fakad eltérő vallási meggyőződésünkön
Figyelem! Ebben a játékban nemcsak csillagos ötös vagy bukás létezik.
Akik az 5. és 6. kérdésre nemmel válaszoltak
Az ambiciózusok
Mi magunk is tudjuk, hogy több időt kéne, együtt töltenünk- mondja a 27 éves Judit. –Pillanatnyilag első a munka, különben nem érjük el a céljainkat- teszi hozzá a vőlegénye, a vele egyidős András. A húszas-harmincas éveiket taposó párok többsége olyan kapcsolatban él, amelyben a magánéletét mindkét fél habozás nélkül alárendeli szakmai előmenetelének.
A pszichológus azért nevezi „ösvénynek” ezt a kapcsolatfajtát, mert nincs még kirakva a nehezen felszedhető kváderkövekkel, s ha a pár eléri az áhított szakmai sikert, elképzelhető, hogy az ösvény betorkollik egy olyan útvonalba, amely a magánéleti harmóniához vezet. De vigyázat! Annak is fennáll a veszélye, hogy a bizonytalan ösvény kétfelé ágazik, s te meg a párod végzetesen eltávolodtok egymástól.
Egyetlen kapcsolat sem működik önmagától. Sokat kell fáradozni rajta, hogy ne veszítse el a lendületét, hogy egyáltalán fennmaradjon. Ha nem szentelsz rá időt és figyelmet, kihuny benne az érzelem: magadé is, társadé is.
A sikeres kapcsolat mindkét esetben a részletekben rejlik. Az embereket az apró dolgok kötik össze- séta a Margitszigeten, vacsora kettesben, „képzeld mi történt” kezdetű történetek.
Nyilvánvaló, hogy a munkahelyen mindketten hatalmas lendülettel tevékenykedtek. Fordítsatok egy picurit ebből az energiából a magánéletre! Osszátok be az egymásra jutó időt. Gondoljátok végig, hogy hány órát dolgoztok a héten és jelöljétek ki a hétvége egyik napját, amelyet nem társaságban, ügyes bajos családi dolgok között, hanem csakis kettesben töltötök.
Naponta legalább egy étkezésnél beszélgessetek inkább, minthogy a tévét bámuljátok, vagy újságot olvastok. A közös programokra menjetek el néha gyalog. A pszichológus bölcsen felhívja rá a figyelmet: nem annyira az együtt töltött idő mennyisége, mint inkább a minősége számít.
Akik többnyire igennel feleltek
A megszokás rabjai
Olyan a mi kapcsolatunk, mint mikor kifogy a benzin, de a tehetetlenség még elgurítja néhány méternyire az autót. Nem is emlékszem, mikor mondta utoljára egyikünk, vagy másikunk, hogy szeretlek- sóhajt a 28 éves Bori. A hosszabb ideje egy fedél alatt élő párok legtöbbjét az ilyenfajta tehetetlenség viszi előre. Hát nem szomorú? A legtöbb kapcsolat nem hatalmas robbanással és csinnadrattával múlik ki, hanem szinte észrevétlenül múlik ki, a felek lassú elhidegülésével.
Amikor a közös élet fölött a megszokás, a rutin veszi át az uralmat, nem szerelmünk tárgyát látjuk, akinek a társasága örömmel tölt el, hanem azt a személyt, aki, mondjuk, jól –rosszul elmosogatja az edényeket. De ne veszítsd el a reményt. Még a haldokló kapcsolatot is felélesztheted, ha hetente szervezel egy jó kis programot. Kezdjetek mindent előröl. Játsszátok el, hogy mit csináltatok akkor, amikor még friss volt a szerelem, amikor még lázasan vártátok a következő találkozás délutánját.
Egy megunt kapcsolatban a felek mindenben osztozna, ami rossz, de nem csinálnak semmi olyat, ami jó. „ Ha visszatalálsz a kiindulópontra, hamarosan lángra kap a hamvadó érzelem is. Legfeljebb eleinte fújni kell a pislákoló parazsat”- mondja pszichológusunk. Elevenítsétek fel a csókokat, az öleléseket. Egy beidegződött kapcsolatban először az érzelmek párolognak elé, ám ezeket a legkönnyebb feltámasztani is.
Akik a 6.,7.,8., és 10. kérdésre nemmel feleltek
A civakodók
A legkisebb kritikus megjegyzésből is iszonyatos balhé lesz. Szóvá teszem például, hogy le kéne vinni a kutyát, mire a párom rám mordul, hogy hagyjam békén. Mire észbe kapunk, már teli torokból üvöltünk, és csapkodjuk az ajtót – mondja a 26 éves Szilvia.
A pszichológus felmérése szerint ez párok második leggyakrabban járt útvonala. Mondhatom, valami kies sétaút a rózsalugasban! Az alapvetően dolgokban megvan az egyetértés a felek azonos értékeket vallanak, megpróbálják közösen eltölteni a szabadidejüket, tombol köztünk a szenvedély (bár megnyilvánulása többnyire negatív), ám a pár előtt hatalmas- pszichológiai szakkifejezéssel élve- kommunikációs feladat áll.
Magyarán: szembe kell néznie a két fél között meglévő különbségekkel. Méghozzá sürgősen. A párok nézeteltéréseinek elemzéséből kitűnik. Nem az az érdekes, hogy milyen gyakran, milyen hevesen, vagy milyen okból veszekednek, hanem az, hogy jól csinálják –e vagy sem. No de lehet”jól veszekedni? Bizony! Egy kapcsolatban mindig akadnak nézeteltérések, de meg kell tanulnunk kezelni őket- mondja dr. O. D. pszichológus. – Mindenképpen el kell kerülni, hogy beinduljon a nézetkülönbség spirál, vagyis hogy a szemrehányó szóra sértett válasz következzen, ez újabb igazságtalan replikát szüljön és így tovább.”
Az állandó elkeseredett küzdelem elkerülésének az a legjobb módja, ha lefektetünk bizonyos alapszabályokat. Vagyis ne mondd azt, hogy „te mindig”, „te soha”, „te ilyen vagy”, „te olyan vagy ”, hanem közöld konkrétan, hogy „te most ezt tetted, ami szerintem nem helyes”. Számolj hatig, és csak utána felelj. Ezzel elejét veheted, annak, hogy azonnal, gondolkodás nélkül felcsattanj. Ha túljutottál az első dühön, már képes leszel észérvekkel meggondoltan válaszolni.
Akik a 6., 8., és 10. kérdésre nemmel feleltek
A függetlenek
Az ilyen emberek azonos elveket vallanak az élet nagy kérdéseiről, az életvitelről, a dolgok erkölcsi megítéléséről, a gyereknevelésről. De az igaz, tartós párkapcsolathoz nem elég a közös álláspont. Ahhoz arra is szükség van, hogy megosszuk önmagunkat a társunkkal.
Mindegyikünk a maga életét éli, nincsenek közös barátaink, más az érdeklődési körünk- mondja a 26 éves Magdi. Utálom az olyan házaspárokat, akik úgy összenőnek, mint a sziámi ikrek.
De amiként túlzásba lehet vinni az együttlétet, ugyan úgy a különlétet is. Egy jó kapcsolatban két ember egyénisége összevegyül, egymásba olvad, az „énből” „mi”lesz. Ha nem így van, akkor alighanem hiányzik a minden kapcsolat építményét összetartó habarcs: az érzelem. Innen már csak egy ugrás a teljes közöny. Persze önmagában a közös hobbi még édeskevés.
A feleknek „össze kell érniük”, különben bármennyire is szeretik egymást, csak egyhelyben toporognak és nem jutnak előre. Ki kell alakítani közös szertartásokat, amelyek nagyot lendítenek egy kapcsolat megerősödésében és kibontakozásában. Reggelizzetek együtt az ágyban minden szombaton, vagy adjatok egymásnak minden péntek este apró ajándékot a hétvége tiszteletére.
Akik igennel feleltek a 8. és 10. kérdésre
A hatalmi harcot vívók
Őszinte érzelmek, bizalom, összhang, kommunikáció- láthatóan minden megvan. Akkor hát hol marad a felhőtlen boldogság, Egyáltalán mi a baj?
A 28 éves Józsi és 26 éves Vera esetében a család. – Egyszerűen nem hajlandó észrevenni, milyen undok velem az anyja – sóhajtja Vera. – Nekem meg az fáj, hogy meg se próbál kijönni a szüleimmel – panaszolja Józsi.
Ugyancsak gyakori bajforrás lehet a gyerek kérdése, a vallási vagy politikai meggyőződés eltérése. Bármi. Az a lényeg, hogy a két fél között óriási, és állandó felszínre kerülő nézetkülönbség van, amellyel kapcsolatban ki-ki meg akarja győzni a maga igazáról a másikat.
Mivel egyébként látszólag tökéletes a harmónia, a felek kísértést érezhetnek rá, hogy összemossák a kompromisszum és az önfeláldozás határait. Ami –legalábbis a kapcsolat szempontjából- végzetes lehet. Önmagunk feláldozása ugyanis soha nem képezheti kompromisszum tárgyát.
Az egészséges párkapcsolatnak az az egyik leglényegesebb eleme, hogy ki-ki büszkén vallja a saját értékeit, mégis képes együtt élni a társával.
Talán mindössze annyit kell csak tenned, hogy túlteszed magad az egészen. A probléma gyakran nem az, hogy nem találsz megoldást a problémára, hanem az, hogy nem veszed tudomásul. Esetleg nincs rá megoldás. Előfordul, hogy lehetetlen eldönteni, mi helyes és mi nem. Az ellentmondáshoz is szükség van bizonyos fokú egyetértésre.
Akik többnyire nemmel feleltek
Az eszményi társak
Nagy valószínűség szerint nem is volt szükség válaszolnod a kérdésekre ahhoz, hogy tudd: Jó a párkapcsolatod. –Sok beszélgetés, megalkuvás, sírás, nevetés, megértés és a tények elfogadása kellett ahhoz, hogy idáig jussunk-mondja a 29 éves Kati, aki hét éve él együtt a férjével, Petivel. Ne sóhajts fel elégedetten.
A pszichológus felmérése szerint ezen az eszményi úton többnyire a nem házasságban élő párok járnak, a házasok csak elég ritkán. Minél régebben él együtt egy házaspár, a felek annál kevésbé ismerik egymást. Más szóval: A legeszményibb kapcsolatban is keményen meg kell dolgozni azért, hogy rendben menjenek a dolgok.
A legegyszerűbben úgy tehetjük próbára alkalmazkodási készségünket egy kapcsolaton belül, ha gyakran eljátsszuk, a „mi lenne ha” játékot. Mi lenne, ha férjednek egy másik városba ajánlanának munkát, Hajlandó lennél vele költözi? Az élet egy pillanatra sem áll meg. Ahogy idősebbek lesztek, mind több változásra számíthattok. Egy dolgot tehettek: kitartóan munkálkodtok rajta, hogy kapcsolatotok veletek együtt váljon mind érettebbé.
