A szexualitással foglalkozó szakkönyvek és az emberi tapasztalatok szerint a „felnőttkori szexuális igények struktúrája rendkívül differenciált.”
Magyarán: mindenki másért bújik az ágyba. A legideálisabb az lenne, és jóhiszeműen tételezzük is fel, hogy a többséget ez jellemzi, ha a szerelem terelné a feleket a közös ágyba. De tudjuk jól, hogy ez nem így van. Az emberek nagy százaléka éveken keresztül várja a nagy szerelmet, de szintén tetemes százalékuk hiába. Csak nem akar beköszönteni az a bizonyos mindent elsöprő érzés. Viszont van helyette egy másik, amit kezelni kell. S ez természet rendjéből fakadó szexualitás, egyre sürgető igényekkel.
Így hát adódik az embereknek egy rétege, amelynek tagjai a nélkül sodródnak ágyjelenetekbe, hogy szerelmesek lennének. Úgy hozza a szituáció, vagy arra predesztinálják fellobbanó szexuális késztetései.
A szakirodalom említ egy másik érdekes kategóriát. Hívei, ahogy a szexológus megfogalmazza ,„az egészséget szolgáló egyensúly megszerzésére való törekvés” miatt keresik a testi kapcsolatokat a másik féllel. Ez a réteg úgy gondolja, s nem is áll messze az igazságtól, hogy a teljes lelki-testi kondíció elengedhetetlen feltétele, a korszerű táplálkozás és a mozgás-gazdag életvitel mellett a szex időnkénti beiktatása.
Preventív célokból töltenek el tehát pásztorórákat az ügyeletes „szex-szolgáltatóval.” Nyilván akad még jó néhány ok, amiért az ember időnként a másik nem hálószobájában köt ki. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni még egyet, mégpedig azért, mert szintén gyakori kiváltó ok. S ez nem más, mint a vonzerő megerősítésének vágya.
Az önigazolás egyik legnépszerűbb eszköze ez. Hanyagol aktuális partnerem? Nosza, nézzük meg, kellek-e még valakinek! Romokban hever az önbizalmam? Tuningoljuk fel egy kis szerelemmel! Bizonytalan vagyok vonzerőmet illetően? Sürgősen ellenőriztetnem kell ezt egy vállalkozó szellemmel!
A szerelmi együttlétek hőfokát nagymértékben befolyásolja az, hogy hány éves kapcsolatról van szó. A stabil párkapcsolat értelemszerűen szexuális megszokáshoz vezet, aminek, mint tudjuk, van pozitív és van negatív oldala is. Jó benne az, hogy ismerik egymás igényeit, hogy bonyodalom mentesen és ciklikusan élhetnek nemi életet, de kifejezetten kárára van, hogy rutinszerűséget kölcsönöz az együttléteknek és kellő hozzáértés nélkül akár a kapcsolat halálához is vezethet.
Valójában az igények között nincs olyan nagy különbség. Egy reprezentatív felmérésben kétszáz embert kérdeztek meg szexuális szokásaikról. Kiderült, hogy jelentős hányaduk a heti többszöri együttlétet tartja kívánatosnak. Ebben az igényben alig volt eltérés férfi és nő között.
Egy kicsit nagyobb volt a különbség az aktivitást illetően. A nők nagy hányada ugyanis kijelentette: mi sem természetesebb, mint hogy a férfi legyen a kezdeményező és az aktív az ágyjelenetek során. A férfiaknak viszont csak töredéke vallott hasonló nézeteket (14%). Ilyen körülmények mellett bajos lesz összehozni a kívánt összhangot.
Ami azt illeti , ez a pozíciók területén sem teljes a klappolás. A megkérdezett nők a hagyományos figurákat kedvelik. Egyrészt nem kérnek az extremitásokból, másrészt pedig a hagyományosak juttatják el őket könnyen az érzéki örömökhöz. Ez különösen hasznos azokban az esetekben, amikor a férfi elegendőnek tartja, hogy ebben a pozícióban remekel, és semmi több.
Ha nem képes másként eljuttatni szíve választottját a gyönyörök kapujába, akkor tényleg jobb, ha maradnak a hagyományos, jól bevált megoldások mellett, mert legalább az biztos. (misszionárius póz, egymás felé fordulva, lovagoló-póz, ebben a sorrendben) A nők ki nem állhatják a hátulról történő szeretkezést, és az álló helyzetek sem tartoznak a kedvenceik közé. Pedig a férfiak egyre inkább igénylik a nők fokozott aktivitását. Különösen igaz ez azokra, akik partnernőjükkel szemben a gyermek szerepét játsszák. Az anyáskodó, babusgató, terelgető női szerep kívánatos az ilyen férfiak számára.
Azt azért nem árt megjegyezni, hogy a különleges pozíciókat különleges alkalmakra szánják az emberek. Vagyis egy megszokott, stabil kapcsolatban nem jellemző, annál inkább az alkalmi játszmákban.
Az aktus hossza nem éppen a keleti hagyományok nyomvonalát követi. Köztudott, hogy ott a hosszúra nyújtott szerelmi együttlétek dívnak. Ehhez képest a mi együttléteink szerény mutatókkal bírnak. Állítólag a megkérdezettek 35%-a vallotta azt, hogy az ars amandi-ra fordított idejük meghaladta a tíz percet. Nehéz értékelni ezt a számadatot, pontos adatok hiányában. Arról ugyanis nem szóltak a tudósítások, hogy ez egy órát jelentett, vagy tíz perc öt másodpercet.
Mindenesetre a nők előnyt élveznek ebben az összehasonlításban. Őket ugyanis úgy rakta össze a jóisten, hogy egy nap alatt akár több alkalommal is képes legyen az öröm szerzésére és fogadására . A férfiak teljesítménye korlátozott, és a korral csökken is. Persze, óriásiak, az egyéni szórtságok. Van, akinek fiatal korában is elég a havi egy alkalom, de olyan is akad, aki élete alkonyán se elégszik meg a heti egyszerivel.
